Április elején érkezik a Pécsibölcsész új száma, nyitottam jövőkutató cikksorozatot benne, a főszerkesztő Space Inhalerzes Deadhead Szabi meg annyit küldött vissza rá, hogy tejóég, úgyhogy elöntheti a számat a mission accomplished gyömbéres epeíze. A komplettet kapjátok viázva később.
Pontosan ilyen, amikor bukkakét tartanak az internetek a koponyafedőtlenített intelligenciádra, vagy inkább annak abszintlekváros hiányára, én meg lecsapom gyorsan a labdát, ha nem akarsz sokat olvasni: akármilyen jövőt képzeltünk el magunknak, olyan lett, mint amikor Tarr Béla gonosz, inverz ikertestvérét hagyjuk lizergsavat beszélni a szemünkbe. Pármillió új inger után (mindez általában belefér egy iparstandard három és fél perces slágerbe) talán feltűnik, hogy minden képkockán volt egy ló, de nem feltétlenül.
A bevezető a cikk születése előtti 24 órában megjelent cikkekből tallóz, Deadhead Szabi pedig azt kéri tőlem az internetek bugyraiban, hogy nyissam meg a jövőről és a jövő alakulásáról szóló cikksorozatot és ezt félig-meddig azért teszi, mert tudja, hogy a jövőt legalább egyszer fogom orgiához, alberthoffmanni főzőkatlanhoz (erre külön rákerestem, extra BDSM tartozék az emellé érkező rendfa) és egy végtelen gokartpályához hasonlítani. Igen, gyakorlatilag ez volt a lényeg, a nyitást azonban örömmel.